Vető Dezső és az ősz

 

Szeptember elején Dezsőnek ismét elkezdődött az iskola. Dezső nagyon szerette az iskolát, ahová járt. Picike volt, nagy udvarral és sportcsarnokkal. Dezső jól tanult, ám nem szerette a sportot. Utálta a testnevelés órát, és ez meg is látszott: hármas jegyeket kapott mindig. Odakint, az iskola udvarán még zöldelltek a fák. Dezső kedvelte a nagy udvart, amiben kedvére játszhatott a szünetekben. Igaz ötödik osztályban már inkább csak tanult, minthogy játsszon. Amikor hazament az órák után, látta, hogy növényei már megérezték a közeledő hideget, az őszt. Dezső sajnálta, hogy nemsokára minden növénye, ami a veteményesben van, el fog pusztulni. Mit fog csinálni télen, ha nem lesz hol kertészkedni? De ezt még nem is tudhatjuk, hiszen még nincs itt a tél. Jól elszaladt ez a szeptember is. Aztán egy nap, amikor reggelt fölkelt, már megjött a fagy. Lefagyott a sok növény, amit Dezső nevelgetett. Megsárgultak a levelek, hűvös volt és az állatok is elhúzódtak télire. Dezső ilyenkor mindig szomorú, hiszen az idő az ilyenkor.

-         Hogy lehet ekkor boldognak lenni? – gondolta magában. – Ó, ó, ó… Mit csináljak?

Dezső unatkozott és nem akart tanulni. Pedig lenne mit! Holnap matekból fognak dolgozatot írni, és Dezső még semmit nem is készült. Hogy lesz ez így ötös?

-         Kisfiam! Megtanultad a matekot? Készen vagy? – kérdezte anyukája.

-         Egy pillanat, anya! Mindjárt kész! – mondta Dezső, ami persze nem volt igaz.

 

-         Na, jó! Kezdjünk hozzá! Jobb hamarabb túlesni rajta! – noszogatta magát a kis kertész.

Hozzá is látott. Megcsinálta a házi feladatot és még gyakorolt is. Megtanult mindent. Tényleg gyorsan kész lett.

Másnap az órán Dezső készült el a leghamarabb a dolgozattal. Sikerült minden! Megoldotta az összes feladatot. Dezső nagyon vidám volt. De ahogy kinézett az ablakon, elszomorodott. Az idő borult volt, esett az eső. Hullottak a levelek, sáros volt minden. Nem szerette ezt az időt. Amikor véget értek az órái, kiderült az ég, és sütött a nap. A hazafele úton Dezső levelek is gyűjtött, amiket otthon ki is préselt. Télre jó kis emlék lesz. És így teltek Dezső napjai ebben a szomorkás őszi időben.