Vető Dezső és a tavasz

 

Vető Dezső szeretett kertészkedni. Kedvenc évszaka a tavasz volt. Ilyenkor kellett palántázni és elültetni a magvakat. Dezső sokat sürgölődik ekkor a kertben. A tavaszi napsugár és a gyenge szellő nem ártott a növényeknek. Paprika, paradicsom, répa, saláta…, egyszóval minden volt, ami a kertbe kell. Még virágokat is ültetett.

Azt viszont tudnunk kell, hogy Vető Dezső nagyon türelmetlen volt. Nem szeretett várni. Így a magokat is szidta, hogy miért nem kelnek már ki:

-         Aj, meddig várjak még rátok? Mindjárt itt a nyár!

Pedig még csak március közepe felé járhattak.

Pár nap múlva azonban valami kidugta a fejét. Vető Dezső nagyon boldog lett. Azt gondolta ez az ő növénykéje. És ahogy fejlődött kiderült, hogy csak egy rusnya gyom! Erre nagyon mérges lett Vető Dezső. Megsértődött és bement a házba. A ház, ahol lakott, egy csendes utca végén állt magányosan. A ház fala világosszürkés. Az udvar nagy és széles, a kerítés téglából épült pirosra festve. Ahogy Dezső bement bevágta maga után az ajtót. A ház fala belülről sárga színű, színes képek díszítették. Vető Dezső felment a szobájába. A szobában hatalmas rend fogadta őt. Az ablakban szobanövények sorakoztak. Azokat is Dezső ápolta. Elővette kertészkönyvét és elkezdte olvasgatni. Meg is találta azt, amit keresett. Ez állt a lap tetején:

Mit tegyünk, hogyha nem kelnek ki magjaink?

Ez volt a folytatás:

Ne hagyjuk kiszáradni, rendszeresen öntözzük őket. Adjunk nekik egy kicsike műtrágyát is …

Vető Dezső fölkapta a fejét.

-         Juhé! Már meg is van! Megyek és gondoskodom a magjaimról!

Vető Dezső kirohant a kertbe. Rögtön hozta a kis locsolóját és a műtrágyát. Megöntözte, megtrágyázta a magjait.

-         Na, most várunk! Remélem ki fognak kelni! – gondolta Dezső.

 

    Ahogy egy nap jön haza az iskolából, mit lát? Egy magocska kidugta a fejét.

-         Végre! Éppen itt az ideje március végén!

Dezső nagyon örült. Hozta a locsolóját és megint megöntözte őket. Gondos kis gazda volt az biztos! Pár nap múlva már az egész kis kertje csupa zöld volt a kikelő magoktól. Szépen nevelgette őket.

-         Nemsokára itt a húsvét! Idén én szerzek meglepetést anyáéknak! – határozta el.

-         Szépen feldíszítek mindent, elültetem a virágokat és a bokrokat! Gyönyörű ünnepünk lesz majd!

Dezső kezében csak úgy forgott az ásó. Minden növény nagyon jól érezte magát Dezső kertjében. Szerettek itt lenni. A kis kertész még fákat is ültetett. Pont húsvétra minden ki is zöldült.

-         Nagyon boldog vagyok! A szüleimnek biztos le fog esni az álla, hogyha ezt meglátják!

 

Eljött a húsvét. Megreggeliztek. Dezső kivitte szüleit a kertbe, hogy megmutassa mit alkotott. Anyja és apja nagyon elcsodálkozott. Nem gondolták a fiukról, hogy ilyen jó kertész lesz majd belőle. Az alkotásáért dupla csoki tojást kapott és még könyveket is ajándékoztak neki. Dezsőt eltöltötte a boldogság. A húsvét evéssel, mulatozással telt.

Ahogy elhagyták az áprilist, beköszöntött a május. Ekkor már nyílottak a virágok, virágoztak a fák és minden gyönyörű zöld volt. A május csak úgy repült, mint a szélvész.

Pár hét múlva már e hónap derekán járhattak, amikor a növények elkezdtek lekókadni. Dezső nem tudta mi lett velük.

-         Talán nem kaptak elég vizet? Vagy kevés a trágya? Nem tudom! Feleljetek már növények! Mit tegyek?!

Dezsőnek elcsordult egy könnycsepp a szeméből. Sajnálta őket, nem tudta mit tegyen.

És mintha meghallották volna a növények, megszólaltak:

-         Szomjazunk! Hozz gyorsan vizet mindenkinek!

Dezső már rohant is a locsolóért és megtöltötte vízzel. Szaladt vissza, nehogy valami bajuk essék. Rögtön öntözte is őket meg felé. A növények nagyon hálásak voltak:

-         Köszönjük Dezső! Te igazán jó kertész vagy! Csak így tovább! De ne feledd, nem szólhatsz senkinek arról, hogy mi veled beszélgettünk, különben elpusztulunk!

-         Jó, jó. Bennem megbízhattok!

-         Dezső! Kivel beszélgetsz ott a kertben? – kérdezte édesanyja.

-         Ööö… Csak egy aprócska bogár mászkál itt! Semmi más!

-         Jól van! Ha te mondod!

És így telt el minden napja Vető Dezsőnek:

Délelőtt tanult, amikor pedig hazajött megkérdezte növénykéitől, mit kérnek. Aztán bement ebédelni, majd ismét kijött, hogy ne hagyja egyedül szegény kis kóróit.

… És ez így ment egészen a nyár kezdetéig. De akkor azonban valami megváltozott. Nem tudni, hogy mi! De Dezső nagyon furcsán érezte magát. És látta, hogy a növényei sem virítanak, úgy, mint rég.

 

 

(Csak olvass tovább és máris megtudod, hogy mitől szenvednek Dezső növényei és maga a nagy kertész is! További jó olvasást!)