A pacsirta meg a róka
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy-nagy mező. A mezőn lágyan ringatóztak a búzakalászok. Itt-ott tarka pillangók repkedtek pipacsról pipacsra, és barátságosan csapkodtak szárnyaikkal a selymes napfényben. Néhol tücskök zenéltek egy-egy búzakalász csúcsára kiülve…
Ennek a mezőnek a szélén egy rókalyuk lapult. Abban lakott Ravaszdi, a lompos farkú róka. Egy nap vadászik a mezőn és egy éles hang üti meg a fülét. Lopódzik a hang után a magas fűben. Pár méteres távolságból megpillantja Pacsis Pacsirtát egy kövön. Éppen énekel, és büszkén nyomja ki a begyét, mintha ő lenne a „mező királya”. Gondolta magában Ravaszdi: „Most megvagy kisöreg!" Már készült is az ugrásra, de Pacsirta elszállt.
- A hétszázát! Pedig már majdnem megvolt! - mondta mérgesen Ravaszdi, majd hazaballagott.
Másnap újra felkereste Pacsirtát. Megint ott ült a kövön. Ravaszdi most nem habozott, ugrott! Sikerült a karmát beleakasztania a farktollaiba. De Pacsirta mégis meglógott, viszont három farktollát sikerült kitépnie. Majdnem megvolt! Ravaszdi utána iramodott. Gondolta, a fészkéhez menekül, és ott újabb esélye lesz. Még talán a tojásokból is falatozhat. Megérkeztek oda, ahová Ravaszdi gondolta. A fészek barátságos kis otthonnak tűnt. Ahogy Pacsirta hazaérkezett, rögtön el is újságolta párjának, mi történt vele.
- Képzeld, megtámadt Ravaszdi, a róka! – panaszolta. - Tudod az, aki a mezőszélen lakik. És kitépte három farktollamat!
- Ó, én kis drágám! Akkor máskor körültekintőbb légy!
De Ravaszdinak csak ez járt a fejében: „Nem sokáig fogtok ti még ott csicseregni!” Ravaszdi megint ugrott. Ám ezúttal egy kicsit túlméretezte az ugrást. Teljes erőből sajnos nem a fészekbe – a tojások közé csapódott – hanem egy tüskés bokorba, majd hangos üvöltés és jajgatás hallatszott. Pacsirta és Pacsirtáné hangosan kacagtak. Dőltek a nevetéstől. Ravaszdi ezek után már egyszer sem próbálta meg elkapni őket. Elég volt neki egyszer is megismerkednie egy bokorral! Ahogy „béke” lett, Pacsirtáéknak kikeltek a fiókáik. Folyt a szüntelen etetés, nevelés és nemsokára meg is tanultak repülni a kicsik. Boldog életet éltek ezentúl. Erre szokták mondani: MINDEN JÓ, HA A VÉGE JÓ!
-
feladat – Írd le röviden a történet tartalmát! (Írhatsz cselekményvázlatot is!)
-
faladat – Kik voltak a történet szereplői? Készíts róluk rövid leírást!
- feladat - Milyen szólást találsz a mesében? Írd le!
MESE KLUB
Még több mese és vers, több kaland, több verseny és chat! Érezd jól magad!
