Z. Zsófi meséje - A Csodaerdő

A Csodaerdő

Volt egyszer egy kislány, Pankának hívták. Egy tanyán élt a családjával.
Panka sokszor járt már a réten , szerette nézegetni a tűzpiros pipacso-
kat. Mindig, amikor ott sétált, nagyon vigyázott, nehogy eltaposson véletlenül egy virágot. Egyszer , ahogy sétálgatott, valami nagyon furcsa dolog történt. Egy erdő állta útját. Egy olyan erdő, amelyik sosem volt ott.
Panka lassan besétált , körülnézett. Nem látott egy szál virágot sem.
A földön letört ágak , eldobott szemetek . A tisztáson sírt egy kis nyuszi.
Panka odament hozzá, és megkérdezte:
Szia, kis nyuszi! Az én nevem Panka. Miért sírsz ? 
Szia, az én nevem Hablaty. Az erdő régóta így néz ki.
És miért néz ki így ?
A nyuszi szipogva mesélte:
Csak az az ember láthatja meg az erdőt , aki vigyáz a környezetére.
Tavaly két fiú járt itt, és azóta is így néz ki. Ebben az erdőben éltek Tündérek, de leszedték a virágokat, ami az otthonuk volt. Fáznak szegénykék!!!



Tudnál nekünk segíteni?
Hát persze, szívesen! 
Nagyon köszönöm! 
Gyere, megmutatom az erdő lakóit!!
Besétáltak az erdő közepére, a nyuszi felállt egy sziklára és ezt kiabálta:
PIKKPAKK!! Ez azt jelentette az állatok nyelvén, hogy ˝ hírek˝ ,és ilyen-kor mindenki összegyűlik, hogy meghallgassa a beszámolót, amit a kiáltó tart. Szépen lassan gyülekeztek az állatok. A nyuszi mindent elmesélt nekik és amikor befejezte, az állatok egyszerre felkiáltottak: Éljen Panka!!
A végén két kis mókusgyerek odaszaladt Pankához:
Gyere, bemutatjuk a barátainkat!
Ő Hűhó, a teknős(elég lassú felfogású)és mellette Hős, az őz, Dundi a mókus, Puszi, a nyuszi és a testvére Kevin, meg persze HúHa,a bagoly…és a tündérekről se feledkezzünk meg… ő Szeder, a kék tündér,ő.. -kitalálom! Ő ott Tulipán!
Igen, honnan tudtad?
Megérzés…J
Ott van Kispindúr, a legkisebb tündér.
Kispindúr? Az meg milyen név?
Nem is tudom ..Ő a legkisebb…
Mennyi tündér él itt az erdőben?
Hát úgy 30..

Először hova megyünk?
A forráshoz.
Van itt forrás?
Van. Az Igazság Forrása!
És ha szabad kérdeznem, mire való?
Az, aki belemászik, átkerül a másik világba, ami ennek az erdőnek túlsó fele.
És ez miért jó nektek?
Mert van egy ellenségünk, Bluggy, a varázsló… Bluggy?
Igen úgy hívják.
És ő miért az ellenségetek?
Mert minden nap megbetegít egy fát…és ha az utolsót is megfertőzi, az erdő kihal és az állatok is….övé lesz az erdő… segítened kell!!
Persze, segítek, de tudnom kell, hogy hányadik fánál tart… Úgy a 40.-nél.
Akkor nincs sok időnk, mennünk kell!!
Sétáltak, sétáltak és egy kis idő múlva odaértek a forráshoz. Pannának tátva maradt a szája a csodálkozástól… Kristálydíszek lógtak a sziklákról….
Hűha, de szép…
Akkor tehát menjünk és keressük fel ezt a Bluggy nevezetű akárkit… Jó, benne vagyok!
Ploccs!!!-azzal Panka eltűnt…
Plocccccs!!!- Hablaty is eltűnt..
Merre vagy? -kérdezte Panka.
Itt vagyok. Megfogom a kezed. Jó?
Oké.



Megvagy! Megfogtam…indulhatunk?
Igen. – azzal elindultak a sűrű erdőben… Mentek, mentek és egy kis idő múlva Panka felkiáltott: Oda nézz!!!
Hova, nem látlak…
A bokor tetején egy kis zöld könyvecske van.
Mi van ráírva?
A VARÁZSLÓK KIS KÉZIKÖNYVE
Az pont jó lesz nekünk!! Nyisd ki, nézzük meg mi van benne!!!
Azt írja, hogy lapozz az 55. oldalra!
Gyorsan, lapozz!!!
AKI LE AKARJA GYŐZNI A VARÁZSLÓKAT, EZT KELL TENNIE:

Először meg kell keresnie Aktavusz De Királyusz 7 kövét:
a Hegyikristályt, a Rubint, a Borostyánt, a Smaragdot, a Rózsakvarcot, a Zafírt és a Gyémántot.
De nagyon vigyázzon, a kastélyt sárkány őrzi!!!
Miután bejutott a 6. *kastélyba is, ( a gyémánt kőhöz) be kell mennie a 89. szobába, ott kap bővebb információt…* mivel a borostyán és a smaragd egy kastélyban van.
_____________________________________________________
Hát, akkor induljunk!
Várj Panka!!! Hogyhogy nincs térkép? Így nem tudjuk megszerezni a 7 követ!
Igazad van…
Lapozz 1-et, hátha ott van!!!
Ide nézz!!!!
Tényleg, itt a térkép, honnan tudtad?
Megérzés…J
Először ide, aztán ide és ide, és végül ide kell menni, ugye?
Pontosan!

Ezen az ösvényen kell menni, igaz?
A térkép szerint igen…
Akkor menjünk, hosszú lesz az út….
Egy idő múlva megszólal Panka:
Mikor érünk már oda??? Éhes vagyok, szomjas és még fáradt is!!!
Én is elfáradtam, pihenjünk.
Panka és Hablaty elővette az elemózsiás dobozt, és jóízűen falatozni kezdtek.
Amikor az utolsó falat is eltűnt, Hablaty azt mondta:
A térkép szerint itt a közelben van egy kis folyó, ott ihatunk, mert megszomjaztam!
Jól van, keressük meg, mert már nagyon szomjas vagyok!
Sétáltak, sétáltak nemsokára odaértek.
Jót ittak a folyó friss és tiszta vizéből… Úgy elfáradtam! -ásított fel Panka.
Bizony! Én is. – mondta álmosan Hablaty.
Mind a ketten kifáradtan dőltek le a puha zöld fűbe…

Amikor felébredtek, indultak a térkép szerint…

Nézzük csak…-mondta Panka. Hova is tettem a térképet?
Szerintem ott van, ahol aludtunk!!
Jó. Én visszamegyek, te maradj itt!!
Oké! Megvárlak!
Szaladt Panka a könyvért, de amikor odaért, a könyvnek hűlt helye…megnézte a fa körül, a bokroknál minden közeli helyen, de hiába. A könyv elveszett. Panka bánatában sírva fakadt… Amikor Hablaty meghallotta a sírást, nagyon megijedt.
Panka! Merre vagy?- kiáltozta rémülten.
Itt vagyok!
Mi a baj?
Nincs meg a könyv! Amikor ideértem, már nem találtam!
Akkor keressük meg!


Elindultak, gondolkoztak…
Merre lehet??
Merre lehet??
Meg van! Lehet, hogy valamilyen madár vitte el !!!
Igazad van!!
Kérjünk meg egy mókust, hogy másszon fel egy fára és nézze meg, hogy van-e egy madár a levegőben!!
Jó ötlet!
Van egy barátom!
Móka- Mókus!! Gyere ide!

Itt vagyok! Mi a baj ?
Hát, az lenne, hogy valaki elvitte a könyvünket és te fel tudnál-e menni a fára, hogy megnézd, hogy ki volt?
Erre gondoltok? -azzal elővette a könyvet.
Igen, ez az!! – kiáltott Hablaty. De hogy került hozzád??
Egyszer csak, amint itt sétálgatok, észreveszem, hogy van valami a fűben, ezért én felvettem és gondoltam, hogy majd valaki jön érte…
Ó.. Köszönjük !! – mondta Panka
Nincs mit!!
Szia Móki!!
Szia Hablaty!!
Azzal Hablaty és Panka továbbment.

- Na, most merre? –kérdezte Hablaty egy elágazásnál.
Itt azt írja, hogy balra…..
Jó, akkor balra.
A hegyikristályhoz.
Igen. Induljunk!
Mentek, mentek egyszer egy nagy tóhoz értek….
Na, itt merre?
Ezt nem írják!!!
Akkor kerüljük ki!!
Oké…-azzal elindultak.
Amikor folytatódott az út, Panka megszólal:
Már majdnem este van!!
Tudom. És?
Mi az hogy ÉS?? Hol fogunk aludni?
Értem mire célzol…
Légyszi!!!
Oké, hívom az egyik barátomat..- mondta Hablaty, és eltűnt a bokrok között.
Panka leült, várta barátját.
Itt vagyok, nézz az égre!
Hú, de magasan vagy!
Ki visz téged?
Tudod, meséltem neked HúHa- ról!
Igen , valami rémlik…
Az ő meleg fészkében vészeljük át az estét…
Nekem tetszik.- mondta Panka, és már mászott is a fára..
Várj! Még leesel!- szólt rá a bagoly.
Felviszlek!!!!!
Nekem mindegy…
Nemsokára már fenn csücsült egy fa ágán.
Már csak odébb kell menned, és már ott is vagy..




Hablaty, Panka és HúHa ült a fészekben, de egyszer csak
nagyot dörrent az ég, szikrákat szórt a villám, zuhogni kezdett az eső..
Éppen időben.- sóhajtott Panka, és nézte a villámokat… Hablaty és HúHa már rég az igazak álmát aludták, De Panka még mindig az eget kémlelte .
Másnap reggel tiszta volt a levegő, és Pankáék Szerencséjére nem volt köd.
Hablatyot sürgette Panka:
Jaj, nagyon szépen köszönjük a vendéglátást, De már mennünk, kell , várja az erdő a megmentést!!!
Oké, oké megyek, de akkor sietnünk kell!!
Azzal a két barát elfutott.
Máskor is szívesen látlak titeket!- kiabált utánuk a bagoly.
Rendben, majd szólunk.


Futottak, míg egyszer csak egy fához nem értek, Ott megszólal Panka:
Merre?
Nálad van a térkép, nem?
Ja, de! J
Azt írja, balra van a kastély, amiben a hegyikristály van.
Jó akkor menjünk balra. -azzal elindultak, mentek, mentek egyszer csak odaértek a kastélyhoz. Úgy bámultak, hogy a szájuk is tátva maradt a csodálkozástól. Óriás jégcsapok lógtak az ereszről, és az ajtó fölé ez volt kiírva:



Jégkirály kastélya
( kopogni, mielőtt
benyitna)

Benyitottak.
Gyönyörű látvány!!!!- szólt Hablaty.
Az ám!!!
Nemsokára valaki megszólalt mennydörgő hangon:
KI MERI MEGZAVARNI A JÉGKIRÁLY ÁLMÁT??????
Kedves király uram!!! Ne tessék ránk haragudni!!! Mi az erdőnket szeretnénk megmenteni Bluggytól.
Te vagy Hablaty???
Igen, én vagyok, honnan tudtad???
Onnan, hogy néha láttalak, hallottam rólad… És…..mit szeretnétek????
Azért- szólalt meg az eddig megszeppent Panka-mert mi vagyunk azok, akik összegyűjtik Aktavusz De Királyusz
kövét…
Rendben, beengedlek titeket, de csak azért, mert Hablatyot Ismerem….
És ,, ott benn,, mit kell csinálnunk?
-Meg kell küzdenetek az 55 fejű sárkánnyal!!!
Mi? 55 fejű?
Nem tudok mit csinálni, bent van a hegyikristály…
Jó. megyünk már.
Elindultak egy szűk folyosón. Aztán nem sokára egy ajtóhoz értek.
Itt van az 55 fejű sárk..
Ne mondd ki!!!- mordult Pankára Hablaty.
Inkább nézd meg, hogy mit ír a könyv a sárkányról!
Jó ötlet!! Megnézem!!- eltelt egy kis idő -Megvan!!!...... NEM FOGOD ELHINNI!!
Mondjad!!
Azt írja nem igazi.
Mi?

- A sárkány feje. Csak egy igazi.
Mi honnan fogjuk ezt tudni?
Olvasom!! A többi papírból van, és ezt onnan látjuk, hogy a papírszeme zöld, a rendes szeme piros.
Már értem!! Tehát a szemét kell nézni.
De nem!
Miért? Te mondtad?
De a szeme vakít, ezért nem lehet a szemét nézni.
Akkor meg hogy??
Nem is tudom…
Menjünk, majd meglátjuk.
Jó.
Elindultak. Kinyitották az ajtót és besétáltak.
Ott volt mellettük egy kard , felvették. De lám, a terem üres.
Na tessék, meglógott!!!- szólt mérgesen Hablaty.
Csssssssss.
És egyszer csak megjelent a hatalmas sárkány.
Ez lenne a sárkány??
Hát, ezek szerint..
Én nem erre számítottam..
Hát én sem!!!
Mert előttük egy térdig érő kígyó-féleség állt.
Panka suhintott egyet a karddal, a ,, sárkány,, meg kinyúlt.
Ezt könnyű volt elintézni!
Hát igen.
Na szaladj Panka, és szerezd meg, ami kell nekünk!
Oké!
De siess!!
Panka szaladt, ahogy csak bírt. Megfogta a hegyikristályt, és szaladt vissza.
Megvan. Siessünk.
Jó. Jó..
Azzal a két barát szaladt ki a folyosón.
Na, sikerült ? –kérdezte a király.
Igen. De most már indulnunk kell, mert vár a másik kastély.
Várjatok! Lehet, hogy szigorúbbak a királyok, mint én, lehet, hogy nem engednek be.
Ezért adok egy kis papírt, amire írok, s aláírom. 

- Ó. Nagyon köszönjük…
Tényleg! Köszönjük.
Á, igazán nincs mit!
Azzal átnyújtotta a papírt.
Panka és Hablaty kiment a kastélyból.
Sétáltak, sétáltak, míg egyszer csak Hablaty belelépett egy
zöld trutyiba.
Fúj, beleléptem valami zöld, ragadó valamibe.
Jaj ne!- mondta Panka.
Mi ez??
Átoklé! Aki belelép, azt egy egész napig átok sújtja. Figyelj, tuti jön a széf.
Neee!!! Nem szeretnék átkozott lenni!- azzal ráesett egy széf.
Megmondtam... mese…
Jaj, ez fáj. Kérek egy kis technikai szünetet!!!
Várj! Kiszabadítalak!- és tolta, ahogy bírta. De nem mozdult.
Told te is!
Oké. – mindketten tolták. Végre sikerült.
Huh.- mondta Hablaty.
Mindjárt jön a zongora.. J
Ne!!!- ne tudjátok mi történt…ráesett egy zongora.
Ez pech.
Ez az…
Na segíts…


Tolták, húzták, és sikerült is .
Oda nézz!!- kiáltotta teli torokból Panka.
A rubin kastélya!!- szaladtak , ahogy csak a lábuk bírta.
De lám, az ajtóra ez volt kiírva:

Aki nem lép be, s kopog, annak fejét nem vétetem!!! 




Hé!
Mi?
Ebből egy szót sem értek!
Hát én sem. Lehet hogy azt jelenti, ami ki volt írva a jégkirálynál.
Tényleg, menjünk be.
Az ajtó megcsikordult, és beléptek.
Minek nem köszönhetem ezt a nem hívatlan látogatást?
Mit mond ez??- suttogta Panka fülébe Hablaty.
Azt írják a könyvben- mondta halkan Panka, hogy a király meg ne hallja,
ez a király mindent fordítva mond.Tehát most azt mondta:
Minek köszönhetem ezt a hívatlan látogatást!!!!
Értem!!
Tehát, nem kedves király, nem szeretnénk odaadni ezt a papírt,
Hogy nehogy elolvassa!!!- és odanyújtotta a papírt.
Á, nem érteni!
Hogyhogy nem??- kérdezte Hablaty, de mikor eszébe jutott, hogy a király
fordítva beszél , majd elnevette magát.
Erre ne menjetek!!!
Nem köszönjük!!!- azzal a mutatott irányba mentek.
Egy ugyanolyan ajtóhoz értek, mint a jégkirálynál.
Ezt a térdig érő „ sárkányt” gyorsan elintézzük!!- mondta Panka.
Igen, menjünk, nem kell sokat várakozni!
Beléptek, szokás szerint üres terembe. Panka megfogta a kardot és
várta a pici sárkányt. Megdörrent valami, és egy óriási sárkány
lépett elő.
Ó, jaj, meneküljünk!!! – sikított Panka, és ledobta a kardot.
Én nem adom fel, ha eddig eljöttünk, hogy megmentsük az erdőt!!- mondta Hablaty és
Felvette a fegyvert . Sokáig tartott a csetepaté, mire végre levágta
a sárkány fejeit. Beszaladt a vörösen fénylő kőért és aztán szélsebesen rohantak a királyhoz.
- Nem kedves király!!
- Mi a nem jó hír??
- Nem szereztük meg a rubint!!
- Ez nagyon nem jó!!!
- Ne nagyon siessetek, mert nem kell gyorsan megszerezni, hogy ne mentsétek meg az erdőt!
- Nem jó!!
- Nem jó utat!!- azzal kisétáltak a kapun.
- Még mindig hat az átok??
- Te tudod!



- De már kettő kövünk megvan, és ez jó jel.
- Merre kell menni? – kérdezte Hablaty, mikor hatfelé ágazott az út.
- Azt írja, hogy egyik a Pokol várához vezet, a másik
a smaragdhoz, a gyémánthoz, a zafírhoz, az ördögök kastélyához,
és végül a rózsakvarchoz…
De, de….a borostyánt nem írja!!!
Tényleg… De várj, nézd, itt azt írja, hogy a borostyán és a smaragd 
EGY helyen van, egy kastélyban.
Akkor nyomás a smaragd kastélyához!!!!
Oké, de siessünk!!
Azzal nagy sebességgel futottak. Futottak , de semmi.
Futottak még ugyanannyit, közben egyikőjük se vette észre, hogy már elhagyták a kastélyt.
Hablaty, elhagytuk a kastélyt!! – kiáltott Panka, mikor a könyvbe nézett.
Akkor nincs mit tennünk, forduljunk vissza.
A két barát szépen lassan ment, és nemsokára odaértek.
- Készüljünk fel.- mondta Panka.
- Lehet, hogy kegyetlen egy király, aki bent van.
- De lehet , hogy kedves.

Hablaty, észrevetted, hogy nincs az ajtóra írva semmi ?
Pont azt néztem.
Kopogjunk.
Bekopogtak, beléptek, s előjött egy pici törpe.
Én vagyok a törpe király! Miért jöttetek?
Hát, azért, mert…..- és Panka töviről-hegyire elmesélte, hogy mi történt velük.
Hát persze, menjetek, de előtte kértek valamit, tejet, teát, sütit?
Nem, köszönjük, sietünk.
Ez a törpekirály túl kedves….nem?
Nem is…
Na induljunk.- azzal beléptek a terembe.
Szokásosan üres volt a terem.
56 harcos támadt rájuk a TÖRPE KIRÁLY vezetésével.
- Megmondtam, hogy túl kedves!!!- suttogta Hablaty mikor már megkötözve vitték őket.
- Ti kis erdőlakók- kezdte a király, de egy harcos közbeszólt:
- Mi is erdőben lakunk!
- Csönd legyen!!
- Tehát, úgysem adom oda a szép borostyánt és a smaragdot!! És gondolod, hogy én, a nagy Bluggy testvére elengednélek titeket -
azzal a tömlöcbe vetették őket.
Mondd, ugye van terved !!!
Nincs. L
Nem tudtam , hogy Bluggynak van testvére.

- Ne búsuljatok –szólt valaki.
Hablaty felismerte a hangot, és felkiáltott:
Móki, de jó, hogy itt vagy!!
Honnan tudod, hogy ő az?- kérdezte Panka.
Megismerem.. -azzal előbújt egy oszlop mögül egy katona.
Na, így ismered a barátaid!!!
Figyelj csak!! – és kimászott a páncélból Móki.
Látod??
Igen.
Kiszabadítalak titeket.
Pár perc múlva már egymás mellett álltak.
Jaj, nagyon köszönjük, hogy kimentettél.
Szívesen. De ez még semmi- elővette a borostyánt és a smaragdot.
HŰŰŰ!!
Hogy szerezted meg?
Könnyen. Mivel katona voltam.
Köszönjük.
Nagyon kell sietnünk.
- NEEEEEE!!!!! ELTŰNT, ŐRSÉG!!!!!!
-Ajjaj, a törpe észrevette.
Kimásztak, és szaladtak Mókival az elágazásig.
Nézd meg, mi jön.
Jó. Megvan, a rózsakvarc, arra.- mutatott egy irányba.
Szaladtak, de most sokkal gyorsabban, mint
azelőtt.
Itt vagyunk.- lihegett Panka.
Igen.
Nézd, ide van írva az ajtóra!!
Jé, tényleg.
RÓZSAHERCEGNŐ KASTÉLYA –olvasta fennhangon Panka.
Menjünk be.
Beléptek, s megláttak egy gyönyörű lányt.
Mit kerestek itt, ahol a madár se jár??
Panka elmondta ( szokásosan ) hogy mi történt velük.
- Akkor siessetek. De előtte elmondok valamit- és elmondta a papírfejes trükköt.
-Köszönjük .


Beléptek, Hablaty ment harcolni, Panka szurkolt neki.
Nemsokára már a rózsakvarccal a kezében futott kifelé.
Meglátta a hercegnő, örült neki.
Sok sikert a zafírhoz.
Köszönjük.
Szaladtak, mígnem odaértek a zafír kastélyához.
Benyitottak, ott egy hercegnő várta őket.
Nálam nem sárkány, hanem ördög, méghozzá 5 ördög őrzi a zafírt.
Óó..
Benyitottak, minden úgy volt, ahogy a lány mondta.
Mindketten küzdöttek, de egyszer csak megadták magukat az ördögök.
Elvették a követ , és kiszaladtak a teremből.
Ügyesek vagytok.- dicsérte meg a lány őket.
Köszönjük, de most mennünk kell.
Mentek, mentek..
Már csak 1 kő kell!!!
De azt se felejtsd el, hogy be kell mennünk a
89. szobába.
-Nem felejtettem el.
-Oda nézz!!! A világ legszebb kastélya!!!!
- De szép!!
Bementek, és fogadta őket a világ ura,

A GYÉMÁNTKIRÁLY 

-Tisztelt Gyémántkirály!! – és Panka elmondta, hogy miért és hogyan
vannak itt.
Olyan messziről jöttetek???
Igen, mert meg szeretnénk menteni az erdőnket.
Rendben. Most meg kell mondanotok, hogy melyik
Az igazi gyémánt.
Mutatott öt kristályutánzatot, de Panka észrevette, hogy a királynak 
hátra van téve a keze, és fog valamit.
Panka felkiáltott : a király kezében van!!!
Igaz amit mondasz, tiétek. Megmutatom a 89. szobát.
Nagyon köszönjük.


Beléptek. A szoba közepében egy könyv feküdt, mellette egy színes doboz.
Panka, mi lehet ez a doboz??
Nem tudom, olvassuk el a könyvet.
Panka belemerült a könyvbe, Hablaty a dobozt tanulmányozta.
Amikor Panka kiolvasta a könyvet, odament Hablatyhoz.
Azt írja, bele kell tenni ebbe a dobozba a 7 kristályt, megrázni, elmondani a varázsigét, és egyesülnek a kövek.
És utána?
Lesz belőle egy varázspálca, amivel vagy elpusztíthatjuk Bluggyot,
vagy csak jóemberré varázsoljuk.
Én azt választom, hogy jóembert csináljunk belőle.
Egyetértek.
Akkor csináljuk.
De mi a varázsige?
Kzutyasdew de kizuto.
Mi???
Kzutyasdew de kizuto.
Érdekes.
Belerakták a köveket, kimondták az érdekes szavakat.
Szikrákat szórt a doboz, világított, és egyszer csak felemelkedett
a nagy varázspálca. Panka megmarkolta, és szaladtak a királyhoz.
A király ezt mondta :
- Bizonyítottátok, hogy ti vagytok a hősök!!
-Ááá…azért hősök nem vagyunk!!!
- Dehogynem!!! Megvan az összes kő varázspálca formájában!
- Az igaz…
- Gyertek, egyetek valamit.
- Jó, köszönjük, most jólesne, mert hosszú volt az út.
Elindultak a folyosón, s befordultak a cukrászdába.
Hű, de szép!!
Hablaty franciakrémest kért, Panka kókuszgolyót,
a király pedig zserbót.
- Szóval, merre van Bluggy vára?? – kérdezte a Hablaty.
- A könyvbe le van írva!! Remélem!- mondta Panka.
Megették a süteményt, és Panka meg Hablaty útnak indult.

Mentek a könyv szerinti úton, de egyszer csak megdörrent az ég.
Elszürkült az ég, zuhogni kezdett az eső.
Még csak ez hiányzott!!
És, mint mindig , jön a villám… - és ahogy ezt kimondta, jött a villám.
Ne!!
Nézd!! Ott van Bluggy vára!!
Tényleg!!! Menjünk be!!!
Óvatosan..
Gyorsan odaszaladtak a nagy kapuhoz, és kinyitották.
Én félek. – mondta Hablaty.


Hű, én nagyobbnak képzeltem őt!!
Én is…
Bementek óvatosan a szobába és látták, hogy kutyulja a szert, amivel megfertőzheti a fákat. S közben ezt mormolta:
Urgyum , burgyum békalencse, hasderzikulpol, abrakadabra!!!!
- Elég fura..
- Hahaha!!! Már meg van fertőzve 78 fa!!!
- Jaj ne!! Már 78???
- Gyere Panka, most mi jövünk!!!
Bluggy meghallotta, hogy valaki van a várában.
- Ki van itt, ki merészkedik a nagy Bluggy kastélyában??
- Én elterelem a figyelmét, te közelítsd meg hátulról…
- Jó ötlet!!
- Én vagyok az, Hablaty!!
- Miért jöttél???
- Mert beszélni szeretnék veled….
Eközben Panka óvatosan ment, de egyszer csak meghallotta az őrök
hangját. Elbújt egy szobor mögé, és megvárta, hogy elmenjenek a biztonsági őrök, utána a hátsó ajtóhoz sietett, de azt zárva találta.
Aghh!!! Nem igaz!!! – mormolta.
Megvan!! Megfogok egy cserépdarabot, és faragok egy kulcsot.
Valahol itt kell lennie annak a fadarabnak! Megvan!
Közben Hablaty úgy terelte el Bluggy figyelmét,
hogy észre sem vette, hogy Panka hol van már.
Végre kész van.
Panka előkapta a varázspálcát, a zárba helyezte a kulcsot,
s elfordította csöndben .
Benyitott és hátulról közelebb osont a varázslóhoz.
Hablaty még mindig beszélt, de odébbállt, hogy nehogy rá hasson a varázserő, mert azt nem lehet visszacsinálni……vagy ki tudja..
- Reszkess, vén Bluggy!!! - azzal a varázspálcával rá mutatott és e szavakat szólta:

KZUTYASDEWOI DE KIZUTOWOI!!!!

- Ez meg hová tűnt?
- Jaj ne!!
- Mi a baj?
- A megsemmisítő varázsigét mondtam el!!!!
- És az nekünk miért is baj??
- Nem tudom..
- Megcsináltuk!
- Még nincs vége!!
-Miért?

Mert még be kell kalibrálni a gépet, ami automatikusan megbetegíti a fákat.
De siess!!
Hablaty több , mint 2 órát töltött a gép előtt, mikor végre sikerült.
Panka, sikerült, sikerült!!!!!!
Juhú!!!!! Megcsináltuk!!!!
Legyőztük Bluggyot!!!!
De jaj, ezt meghallották a biztonsági őrök, és riasztották a 
többi embert. Hablaty vette észre, hogy a folyosón nagy a felfordulás.
Panka, jaj ne!!!!
Mi a baj??
Nyakunkon a sok őr!!!!!
Bújj el!!
Jó.
Éppen időben bújtak el, mert akkor zúdult be a sok felfegyverkezett katona a szobába.
Óvatosan mássz a hátsó ajtóhoz !!! – súgta oda barátjának Panka.
Oké.
Gyorsan odamásztak a kapuhoz, kiszaladtak, és addig meg nem álltak, ameddig oda nem értek a forráshoz.
Ott megfogták egymás kezét, beleugrottak…
A szájuk is tátva maradt a csodálkozástól:

Virágok, zöld fű, szép fák, bokrok…

Minden állat körülállta őket, és hatalmas éljenzés vette kezdetét…
Panka sose felejti el azt a napot, mikor Hablattyal körbeutazták egész
Csodaerdőt…
Ő lett az erdő védelmezője, akármikor beléphet oda.
A tündérek hálásan köszönték meg, amit értük tettek,
Megmentették egész csodaerdőt!!!!
Panka és Hablaty azóta elválaszthatatlan barátok!
Minden nap meglátogatja Panka az erdő lakóit!
VÉGE